Aszalt szilva

A gyümölcsök aszalása nagyon régi tartósító eljárás, és nem is annyira bonyolult, mint elsőre tűnik. Már korábban írtam a paradicsom aszalásáról, amit sohasem hagyok ki, minden évben aszalok paradicsomot, de tavaly először próbálkoztam a szilva aszalásával is, és mivel nagyon jól sikerült, hát az idén is nekiláttam. A legfontosabb a szilva fajtája – úgy tartják a besztercei a legalkalmasabb –, és hogy a szilva jó érett, édes legyen. Talán akkor a legjobb, ha már kicsit ráncosodik a bőre, és a szára száradni kezd.
Persze, tökéletesen kiválogatni csak akkor lehet, ha saját és sok szilvánk van. Ettől függetlenül bármilyen érett szilvát megaszalhatunk. Aszalógépem nincs, nem is tervezem a beszerzését, mert szerintem a forró, késő nyári nap és a légkeveréses sütő megoldja a problémát. Legalábbis én így csinálom.

A szilvát először megmosom, megszárítom, egyenként áttörölgetem és egészben, a magjával együtt a sütőrácsra rakom, és akárcsak a paradicsomot, a napon kezdem aszalni. Aztán, ha szükséges, általában igen, az aszalást a sütőben 70-80°C fejezem be. Ha csak sütőben végeznénk aszalást, akkor mindig alacsony hőmérsékleten, 50-60°C kell kezdeni és később ezt kell 70-80°C emelni. A rácson a szilvákat párszor óvatosan, hogy felületük meg ne sérüljön, átforgatom. Amikor a szilva félig megaszalódott, a magját kitolom a szár irányába, és készre már mag nélkül aszalom. Ez akár egy hétig is eltart, de vigyázni kell, hogy a szilvát nehogy túlszárítsuk, mert akkor teljesen elveszíti rugalmasságát, ezáltal élvezeti értékét, s felhasználáskor még vízbe áztatva sem nyeri azt vissza. Tárolása jól szellőző edényben vagy vászonzacskóban felakasztva javasolt.