Kékkagyló fehérborban zellerrel, zöldpetrezselyemmel

Sokan szeretik és sokan nem szeretik a „tengeri herkentyűket”. Én az előbbiek közé tartozom. De az is lehet, aki nem szereti, még nem találkozott igazán jól elkészített kagylóval, rákkal. Mert szerintem minden ezen múlik. Ahogy ehetetlen a túlsütött, kiszárított rostélyos, kacsamell vagy hal, ugyanez vonatkozik a garnélákra, rákokra és a kagylókra is. Szerintem.
Ha már rászántuk magunkat egy ilyen étel elkészítésére, akkor igazán csak friss, jó minőségű alapanyagokból érdemes. Még az is előfordulhat, hogy megszeretjük...
A kagylókról és szezonjukról már egy korábbi bejegyzésben írtam.

Hozzávalók: 2 kg kékkagyló, 2 dcl száraz fehérbor, 5 dkg vaj, 3 shalotta, 3 cikk fokhagyma, 1 sárgarépa, pár szál szárzeller, 1 csokor petrezselyemzöld, só, bors

Elkészítés:
A kagylókat folyóvízben jól mossuk meg (esetleg 10 percre beáztathatjuk sós vízbe), kefével dörzsöljük át, a szakállkákat távolítsuk el. A nyitott kagylókat, ha vannak ilyenek, ki kell dobni, a főzés után pedig azokat, amelyek esetleg nem nyíltak ki.
Egy fazékban a vajon pároljuk üvegesre a hagymát, adjuk hozzá a felaprított fokhagymát, a vékonyra szeletelt sárgarépát, a darabokra vágott szárzellert, és pár percig pároljuk együtt. Ezután öntsük hozzá a bort, forraljuk össze, és rakjuk bele a kagylókat. A fazekat lefedve, párszor megrázogatva, a kagylókat 4-5 percig mérsékelt tűzön pároljuk meg, amíg az összes kagyló kinyílik. Nagyon fontos, hogy ne főzzük túl, mert a kagylóhús kemény, rágós lesz. A párolóedényből kivéve a kagylókat szórjuk meg friss petrezselyemlevéllel, daráljunk rá borsot, tengeri kristálysót. Tálaljuk azonnal, sült krumplival.