Napon aszalt paradicsom

Emlékszem, nagymamám udvarán minden nyáron ott sorakoztak a tálcákon vagy zsinórra felfűzve az aszalódó gyümölcsök, főleg alma és szilva, néha gomba. A paradicsom aszalásának nemigen van/volt hagyománya mifelénk, de megismerve, mondhatom, szinte nincs is csodálatosabb és finomabb az aszalt, vagy ahogyan az olaszok mondják: a napon szárított paradicsomnál.
A mediterrán népeknél, főleg az olaszoknál ez könnyen megoldható feladat – mivel az esős napok száma ebben az évszakban a nullához közelít –, az előkészített paradicsomokat egyszerűen kirakják a napra, háztetőre és max. 2 hét alatt kész is a csodálatos aszalt paradicsom, melyet aztán nagyon sokféleképpen lehet felhasználni.

Kitűnő pizzákhoz, salátákhoz, el lehet rakni extra szűz olívaolajban, csak úgy magában, vagy különböző fűszerekkel – chilivel, fokhagymával, borssal, korianderrel. Fogyasztható egyszerűen „chipsként”, belesüthető, kenyérbe, focacciába.

Nálunk a napon való aszalás csak különleges esetekben valósítható meg, például most, amikor a hőmérő kint 35 °C-fokot mutat, viszont vannak speciális szárítógépek, de sütőben is kitűnő aszalt paradicsomot készíthetünk. 

Én minden esetben a napon kezdem az aszalást, és általában a sütőben fejezem be.
 

A módszerem a következő:

Aszalásra húsos, kevésbé leves paradicsomokat veszek, általában lucullust. Mosás, szárítás után a paradicsomokat félbe vágom, a magját, levét eltávolítom és egy nagy tálcára rakom, vágott felükkel felfelé. Jól besózom nagy szemcsés tengeri sóval, és időnként megforgatva, a kívánt szárazságúra aszalom. Általában a napon történő előszárítás után légkeveréses sütőben 60-70 °C fejezem be az aszalást.