A pelmenyi – пельмени – hússal töltött, főtt tésztaspecialitás, az orosz konyha „zászlóshajója”, a scsi, a szoljanka, a borscs, a vinaigrette és sok más kitűnő étel mellett.
Hasonló, hússal töltött tészták a világ sok országában ismertek és készülnek, mint például az olasz ravioli vagy a magyar húsos derelye/barátfüle.
A pelmenyi tésztája a legegyszerűbb tészta, csak lisztet és tojást tartalmaz.
A töltelék: darált hús – általában marha- és sertéshús fele-fele arányban (az eredeti orosz receptben 45% marha-, 35% birka-, és 20% sertéshús) –, hagyma, só, bors.
A pelmenyit, miután elkészült, pár napra le kell fagyasztani, mert a fagyasztás adja meg egyedi ízét. Ez a fagyasztás/hőkezelés különbözteti meg a szibériai pelmenyit a többi hússal töltött tésztától.
Egy pillanatok alatt elkészíthető pudingos keksz receptje következik, melyet Kassáról kaptam. Miután a receptet elolvastam, tudtam, nekem is meg kell sütnöm. Olyan egyszerű, hogy ezt bárki, bármikor el tudja készíteni. Elrontani nem lehet. Kezdők is bátran próbálkozhatnak vele.
Az erős vagy a chili paprika nem csak felfűzve szárítva vagy ledarálva – sóban tartósítva, fűszerként eltéve – jó, de készíthető belőle csodás chiliszósz, paprikakrém vagy akár savanyíthatjuk ecetben is, ahogy ezt egy kedves barátom említette.
Nagyon ígéretesen hangzott, hát ki kellett próbálnom.
Ígérem ez az utolsó bejegyzés az idén tartósítási-befőzési témában. Mert hát hiába döntöttem el már korábban, hogy kész, ennyi, elég, valahogy mindig „közbe jött valami” – vagy valamilyen csodás zöldség a piacon, vagy valamilyen érdekes receptötlet...
Ezzel a paprikával is pont így jártam.
Az uborka-projekt befejezéseként még egy különlegesség készült nálam – ami szintén kísérleti jellegű – uborkaszeletek ecetes-olajos-fűszeres lében.
Ha igaz, ez egy eredeti orosz recept, és vodkához ideális, az oroszok ugyanis a vodkához mindig sós vagy savanyú uborkát fogyasztanak. Egy biztos, kitűnő előétel vodkával vagy vodka nélkül...
Mondhatjuk, ez egy kovászos uborka „update” kicsit vagy inkább nagyon másképp. Talán annyiban hasonlít a kovászos uborkára, hogy gyors érlelésű ez is, de nem kenyérrel, mint a hagyományos kovászos uborka, és nem is csak sóval, mint az orosz sós uborka, hanem egy ecetes-olajos-fokhagymás felöntőlével.
A „tartósítási láznak” csak nem akar vége szakadni...
Csodás uborkát láttam még a piacon, nem tudtam nem venni belőle. A csemege uborka, a csalamádé már a kamra polcán, valami mást kellett kitalálnom belőle.
Emlékszem, nagymamám mindig tett el gyalult uborkát télire, de ha jól emlékszem, abban csak só, sok-sok só volt és felhasználáskor ki kellett áztatni. Nem szerettük, mert az uborka lágy volt, de lehet hogy egy „igazi” uborkasalátának lágynak kell lennie, ugyanis régebben az éttermekben is ilyet szolgáltak fel...
Szóval én még frissen készítve sem szeretem a sóban állni hagyott, aztán kifacsart uborkát, lehet hogy az uborkasalátát nem szeretem? Vagy az igazi nem ilyen?
Ez az uborkasaláta remélem nem ilyen lesz – friss, ropogós marad és jó fűszeres. Ha eláll, persze, ugyanis ez az első kísérlet.
A cékla igazi őszi-téli vitaminforrás. Nyersen gyümölcscentrifugán lé, lereszelve saláta készíthető belőle, de sütve vagy főzve is igen változatosan fogyasztható. Csodásan kombinálható más zöldséggel, gyümölccsel, sajttal.
Ez a mai céklasaláta fügével - egy fantasztikus kombináció, már a magában is kicsit édes, sóban, olajban sült cékla is csodás, de a balzsamecet és a méz kihozza belőle a legjobbat, nem beszélve a fügéről.
A patisszon vagy más nevén csillagtök rendkívül sokoldalúan elkészíthető. Rántva, töltve vagy a rakott ételekhez hasonlóan, különböző dolgokkal rétegezve, mindenképp csodás.
Elkészítése egyszerű, a kisebb friss példányokat hámozni sem szükséges. Csak ketté kell vágni, kimagozni, és készülhet is belőle "valami". A nagyobbakat természetesen hámozzuk meg.
Most egy töltött patisszont készítettem, a töltelék kis változtatásokkal töltött káposztáéhoz. hasonló.
Ki ne szeretné a töltött káposztát, paprikát... Már-már hungarikum, nemzeti eledel, de a külföldiek is, ha nálunk megkóstolják, megszeretik.
Elkészítése nem a legkönnyebb művelet, a siker többtényezős: először is sok minden múlik a töltelék milyenségén. Aztán, ha ezen már túljutunk és készítettünk egy csodás tölteléket, annak még be kell kerülnie a káposztalevelekbe, ami szintén nem egyszerű művelet. Talán ezért is, eleinte csak töltött paprikát készítettem, egészen addig, amíg egy kedves barátom meg nem tanított erre a műveletre is. És utolsó, nem kevésbé kritikus fázis a főzés. Amire ügyelni kell, az az, hogy a töltelék is megfőjön és a káposztalevelek se essenek szét.
