Amiben túró van, csak jó lehet. Kezdve a Túró Rudival, ami minden gyermek (és felnőtt) kedvence, folytatva a túrótortákkal, a különböző túrós süteményekkel, pogácsákkal, a csodás túrógombóccal vagy túrófánkkal. És természetesen nem hagyható ki a túrós palacsinta sem.
Nem túlzás, túró nélkül nem élet az élet. De erről külön történeteket tudnának mesélni az olyan országokban élő magyarok, ahol nem kapható túró. Náluk minden visszaúton lapul túró és Túró Rudi a bőröndben.
Elvem, hogy az étel ne csak finom legyen, hanem szép is: ezért aztán a színek a konyhámban is főszerephez jutnak. A színes zöldségek, gyümölcsök amellett, hogy esztétikai élményt nyújtanak, egészségmegőrző szerepük is jelentős.
Igyekszem, az ételeket úgy készíteni, hogy a színes zöldségek, gyümölcsök megőrizzék szép természetes színüket.
Aki ismer, aki olvas, az tudja, nem áll tőlem távol a kísérletezés, az új dolgok, technikák kipróbálása – a konyhatúra –, legyen az különleges alapanyag, fűszer, technika. A hangsúly mindig a minőségen van, mert kiváló étel csak kiváló alapanyagokból készíthető. Ezért nem használok sohasem ételízesítőket, tartósított és félkész élelmiszereket. Esetleg magam tartósítok, természetesen tartósítószer felhasználása nélkül.
Amit használok: friss zöldség, gyümölcs, zöld fűszerek, minőségi olajok, vajak, különböző sók, ecetek ...
A húsokat lehetőség szerint igyekszem megbízható hentestől vásárolni, de még ez sem garancia a kiváló minőségre.
És itt jön be a képbe a sousvide technika. Még a „nagy szakácsok” véleménye szerint is már-már „csodákra képes”, vagyis a gyengébb minőségű alapanyaggal is kitűnő eredményt érhetünk el. Nem is beszélve az „előredolgozásról”.
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a kelt tészta készítése volt sokáig „a mumus”. Aztán lassan-lassan megbarátkoztam vele. Nem állíthatom, hogy gyakran sütöm, de ez általában vonatkozik az összes süteményfélére. Ahogy a mottómban is áll: sütemény alkalmakkor ...
A „nagy áttörést” az első jól sikerült húsvéti kalács hozta. Aztán következtek a kakaós csigák, a kelt rózsák, a sajtos tekercsek és végül a vajas kiflik.
És most jött el az ideje, hogy a „sok tudást” alkalmazva, megsüssem anyukám csodás túrós bélesét.
Ha netán, véletlenül a „kiterített csirke” melléből marad pár falat, akkor kézenfekvő, hogy szeleteljük olyan vékonyra amilyenre csak lehet, és kész is van a csirkemell carpaccio, amit salátával vagy párolt zöldséggel is kínálhatunk. Természetesen más módon elkészített csirkemellel is készíthető ez a saláta, csak az a tapasztalatom, hogy az egyszerűen grillezett csirkemell nem szeletelhető vékonyra.
Ki ne szeretné az egészben sült grillcsirkét... De az elkészítése, bizony, nem egyszerű, nem minden sütő alkalmas erre. Marad a darabokban sütés, vagy ez a „kiterítési módszer”, amit butterflied chicken-nek neveznek világszerte. Leginkább grillrácson készítik, BBQ-partik első számú kedvence. A tengerentúlon már ilyen előkészített, „kiterített” formában meg is vásárolható. Nekünk viszont magunknak kell kiteríteni...
Vége a farsangnak, holnap hamvazószerda, kezdetét veszi a húsvét előtti nagyböjt. A böjtölésről, mint vallási ritusról vagy egészségvédő programról már többször ejtettem szót. A lényeg, hogy böjtölni - "normális" keretek között - nem káros, sőt hasznos.
Ezt a párolt káposztát egy könnyű halas fogáshoz - sült pisztránghoz - ajánlom. Tökéletes köret.
Ahogy már korábban is említettem, nem vagyok mesterszakács/cukrász, csak „sima konyhatúrás”. Ha valamit sütni akarok, és régi elfeledett ízeket, illatokat keresek, akkor nagymamám, anyukám süteményes füzeteit böngészem. Ami persze csak támpontnak jó, konkrét tanácsok nincsenek benne, csak a hozzávalók felsorolása, de el tudok indulni, és kezdődik a konyhatúra.
Almás pitét sütöttem egy régi recept alapján.
