Szeretem a kenyeret, ezt mindig leírom, ha kenyérről van szó. Természetesen ide tartoznak a kiflik, a különböző lepénykenyerek, a baguettek, a ciabatták és focacciák, és naanok is. Kenyér dolgában egyetértek a franciákkal, és tetszik a hozzáállásuk.
Ahogy Barbi a tejes kiflim kapcsán írta A francia nők nem híznak c. könyvben: „Az amerikai szendvicsekben a kenyér szinte észrevehetetlen; a francia szendvicsekben a „töltelék” csak alkalom arra, hogy kenyeret ehessünk. ... lemondani róla butaság, valószínűleg káros is – és nagyon nem francia. A francia mondás szerint az ember nem viccel a szerelemmel, és ugyanez érvényes a kenyérre is.”
