A zeller nagyon értékes, nélkülözhetetlen zöldség, a magyar konyhában húsleves nem képzelhető el nélküle. Keverhető salátákhoz, kitűnő krémleves készíthető belőle. A Kaukázus és a Földközi-tenger vidékéről származik, már az egyiptomiak is ismerték. Levele kitűnő zöldfűszer. Ez a leves is nagyon egyszerű, hagyományos módon készített krémleves, de mivel mindent szeretek valamivel „feldobni, megbolondítani”, egy kicsit mindig másképp csinálni, így ez a leves friss kakukkfűvel készült.
A kakaós csiga minden gyerek kedvence, de nemcsak a gyerekeké, mi is nagyon szeretjük. Az első kelt tésztás desszertem, a csokis-mogyorós bukta sikere, és a sok biztatás után ennek is eljött az ideje. Sok receptet elolvastam, mindegyikből tanultam valamit, a lényeg egy jó kelt tészta és a finom kakaó. A különbségek lényegében csak abban vannak, hogy milyen vastagra nyújtjuk a tésztát, egész tojást vagy csak tojássárgáját teszünk bele, és hogyan kerül a tésztára a kakaó.
„Kék a hajnal, kék,
harmat hinti még.
Éledező tarka mező
tavaszi csokra szép!” Weöres Sándor: Kék a hajnal
A halak és rákok-kagylók központi helyet foglalnak el a konyhámban. Nemcsak azért, mert fogyasztásuk rendkívül egészséges – nem véletlenül játszanak fontos szerepet a mediterrán diétában, konyhában –, hanem azért is, mert nagyon finomak, változatossá tehető velük az étrend. Heti egyszeri fogyasztásukkal már tettünk egy lépést az egészségesebb étkezés (élet) felé. Mivel a hal böjti ételnek is számít, kezdetnek talán a nagyböjt tűnik a legalkalmasabb időszaknak a hal beiktatásának az étrendünkbe. Nagyon finom hal a ponty, a harcsa, mindenütt kaphatók, érdemes velük kezdeni az „ismerkedést” a halételekkel. Nagy előnyük, hogy gyorsan elkészíthetők, különösebb előkészületekre nincs szükség. Csak pár alapszabályt kell betartani, amelyek között a legfontosabb a sütési idő helyes megválasztása, mert a kiszárított, túlsütött hal semmilyen élvezeti értékkel nem rendelkezik, és akkor tényleg nem fogjuk megszeretni a halat.
A burgonya egyike a legfontosabb alapélelmiszereknek, „dicséretét” már a spenótos tepsis burgonyánál leírtam. Rengeteg fajtája ismert, felhasználási módja is sokrétű, a legegyszerűbb burgonyapürétől a héjában főtt, vagy sült burgonyáig. Sőt, még a burgonyapüré is tökéletesíthető, mint ahogy a franciák készítik: sok-sok vajjal és tejszínnel.
Egy vallomással tartozom, még muffint vagy brownie-t sem sütöttem soha – sütőformán sincs –, enni is csak egyszer ettem egy gyorsétteremben. Mit mondjak? Nem ízlett. Száraz volt és unalmas. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy nincs jó muffin, csak én még nem találkoztam vele. Persze, sok előnye lehet, egyszerű, gyors, ahogy hallom, még csak a SI mértékegység-rendszerrel sem kell bíbelődni, csészével „mérődik” hozzá minden. Viszont a desszert nálunk nem mindennapos dolog, nem a szénhidrátbevitel növelésére szolgál, hanem az adott parti vagy esemény fénypontja, és akkor valami szépet, különlegeset készítek, nem baj, ha sok munka van vele.
