Bodzavirágzselé

Az ehető virágok sorából semmiképpen nem hagyható ki a bodza (Sambucus, elder, Holunder), melynek virágjából csodás szörp és limonádé készíthető, terméséből lekvár, dzsem. Ez utóbbi kettő egyelőre nálam még várat magára, de szörpöt minden szezonban és limonádét folyamatosan készítek, amíg virágzik a bodza. Az idén, az először készített pitypangzselé és a tavalyi ribizlidkocsonya sikerén felbuzdulva elhatároztam, hogy bodzazselét is készítek. 

Habos epres

Így az eperszezon kezdetén, mindenről az eper jut eszembe, természetesen epres süteményt készítettem. Az ötletet a francia tarte-tatin adta, vagyis gyümölcs alul, tészta felül, de ez most egy „más tészta”. Sütöttem már szilvával, meggyel és barackkal is, mindegyikkel nagyon finom. Vanília fagylalttal különösen, de csak forrón, a sütőből kivéve azonnal tálalva.

Pikáns spenótkrémleves

 

Végre igazi tavasz van, és ezt nemcsak a hőmérő higanyszála jelzi, hanem a piacok zöldség-gyümölcs kínálata is! Válogathatunk a szebbnél szebb színes zöldségekből, gyümölcsökből. A medvehagyma után megjelent a sóska, a spárga, a spenót. Készíthetünk belőlük levest, pestót, mártást, süthetjük, főzhetjük, keverhetjük salátákhoz, a sor sokáig folytatható. Mivel szeretek érdekes, új ízkombinációkat kipróbálni, sok zöldfűszert használni, ezt a spenótkrémlevest kaffir lime levéllel „varázsoltam” kicsit mássá a megszokottól.

Chips lilaburgonyából

A chips a gyerekek nagy kedvence, de mi is szívesen fogyasztjuk ezt a nem éppen diétás rágcsálnivalót, főleg partik alkalmával. Kereskedelmi forgalomban nagyon sokféle kapható, csak szerintem ehetetlenül sósak. Na jó, nem ehetetlenül, de nagyon, legalábbis számomra. Ha magunk készítjük, ez a „probléma” kiküszöbölhető, a lilaburgonyából sütött chips pedig igazán „feldobja” a bulit, szép, színes, dekoratív.

Szoljanka

 
A borscs, борщ mellett a szoljanka, солянка a másik legismertebb orosz leves. Éttermekben mindenütt szerepel az étlapon, persze hatalmas az ország és ugyanazt az ételt a különböző régiókban a helyi ízlés és hagyományok szerint többféle húsból készítik (sertés, marha, birka, borjú, újabban már szárnyas is), ami közös bennük az a füstölt tarja, a virsli és a csont, amely a jó alapléhez szükséges.

„Te vagy, május? Csakugyan itt vagy?

Hogy lettél kész ilyen hamar?
Néhány nap alatt mennyi szépség!
A vén föld milyen fiatal!...”   Szabó Lőrinc: A fákhoz, a költőkhöz

 

Májusfa

Május a tavasz utolsó és talán legszebb hónapja, egyes vélemények szerint az idősek – maiores, más magyarázat szerint Maia istennő tiszteletére nevezték el Maiusnak. A régi magyar kalendáriumban Pünkösd hava, ritkábban Tavaszutó hava. Bővelkedik szép, régi eredetű népszokásokkal és jeles napok egész sorával.
Május első napja ősi tavaszünnep, a majálisok napja. A néphagyomány szerint a legények májusfát állítanak kedvesüknek május elsejére virradóra. Egy levágott zöld ágat díszítenek fel és állítanak a házak kapujához. A májusfa a tavasz, a természet újjászületésének a szimbóluma is.
Május elseje 1890 óta a munka, munkások nemzetközi ünnepe is, hivatalossá a II. Internacionálé nyilvánította 1891-ben.
Május első vasárnapja anyák napja, virággal köszöntjük az édesanyákat.

Május 4 – Flórián, a tűz patrónusának, a ház védőszentjének napja. A tűzoltók, kéményseprők, fazekasok, pékek is ezen a napon ünnepelnek.
A fagyosszentek a magyar népi hagyomány szerint a Pongrác – május 12., Szervác – május 13., Bonifác - május 14. napok. 

A népi megfigyelés szerint ezeken a napokon hirtelen hidegre változnak az addig szép meleg, tavaszi napok. Nem ritkák az éjszakai fagyok sem. A májusi fagyok valószínűleg azért kapnak különös figyelmet, mert a zsenge növényzet ilyenkor sínyli meg legjobban a hideget, védekezésképpen a gyümölcsösökben ilyenkor füstölni is szoktak. 

Ide tartozik még Orbán napja - május 25., az utolsó fagyos nap, amikor a hideg tönkre teheti a termést, az esőzés pedig a szőlőt. Ekkor rajzanak ki először a méhek, ezért „Orbán bogarainak” is nevezik őket.
Május utolsó vasárnapja - nemzetközi gyermeknap. 

A húsvét utáni negyvenedik nap - áldozócsütörtök, az Úr mennybemenetele, az idén ez május 17. –, az ötvenedik pedig, május 27., pünkösd, a keresztény egyház a Szentlélek eljövetelét, az első keresztények megtérését és az egyház megalakulását ünnepli.
A legjellegzetesebb pünkösdi népszokás a pünkösdi királyválasztás, amely ügyességi próbákkal, vetélkedéssel járt. A pünkösdi király kiváltságai közé tartozott, hogy egy évig ingyen ihatott bort a kocsmában, a cehhet a helybeli földesúr állta. Plasztikus leírását adja ennek a szokásnak Jókai „Egy magyar nábob” című regényében, melyet meg is csodálhattunk a Várkonyi Zoltán által rendezett nagyszerű filmben, Bitskey Tibor Miskája által is.

Pitypangzselé

A modern konyhákban egyre népszerűbbek a csodaszép ehető virágok, a mindenhol gyűjthető akác-, hárs- és bodzavirág, az ibolya, az árvácska, a pitypang, a levendula, a medvehagymavirág, stb.. Készíthető belőlük, tea, szörp, limonádé, dzsem, zselé, keverhetők salátákhoz, és szépségüknek köszönhetően kitűnő, ehető dekorációk a tányéron. A virágokat akkor kell gyűjteni, amikor nyílni kezdenek, és természetesen nem forgalmas utak mentén, mert sok káros anyag halmozódhat fel bennük.

Sült spárga - Gratin d'asperges

A spárgát feltehetőleg már az egyiptomiak is ismerték, a görögök, rómaiak is termesztették. Annak ellenére, hogy Magyarországon már régóta ismert, szerintem kevésbé közismert. Pedig a spárga a tavasz első zöldségféléi közé tartozik, amikor még kevés a friss zöldség a piacokon. Tartalmaz rostokat, B és C vitamint, kalóriatartalma alacsony, a lúgosító ételek közé tartozik. Igazán helye lenne az egészséges táplálkozás híveinek étrendjében. Régebben a spárgát a királyok eledelének tartották - amellett, hogy egy igazán elegáns zöldség, az elkészítése végtelenül egyszerű és változatos.