A padlizsán – aubergine, eggplant – idénye a nyár és az ősz, júliustól, a fagyok beálltáig terem, lehet fehér, lila, fekete. A mediterrán, ázsiai és közel-keleti országokban az egyik legkedveltebb zöldség, nagyon sokféleképpen készíthető; az olasz, görög, török konyha rengeteg elkészítési módját ismeri. Talán legismertebb a török eredetű „Ájult imám”, vagyis az İmam Bayıldı, ami nem más, mint egy fűszeres paradicsomraguval töltött, sütőben készült étel, sok kapribogyóval, mandulával és fahéjjal. Szintén nagy sláger a padlizsankrém, azaz a zakuszka. Nagyszerű előételek készíthetők belőle, mint például a grillezett padlizsán kecskesajttal töltve.
Fogyókúrázóknak, valamilyen diétát követőknek fehérjepótlásra általában fehér húsokat, halat javasolnak sok zöldséggel. A halhoz később még visszatérek, most a húsoknál maradva elmondható, hogy a „fehér húsok” általában csirkemellet jelent, és bizony kellenek az apró fortélyok, hogy ne unjunk rá. A zöldségeket fogyaszthatjuk nyersen, vagy akárcsak a csirkemellet, grillezve, vagy kevés olívaolajon wokban sütve.
A legfontosabb, hogy nagy melegben sokat igyunk! A víz a legtermészetesebb szomjoltó, de ha valami finomságra vágyunk, akkor is széles a választék. És ez nem feltétlenül édeset jelent, mert a hőségben az izzadás miatti sóvesztést is pótolni kell. Kézenfekvő megoldás a hideg zöldségleves, mint a zöld gazpacho uborkából, vagy a görögdinnyés gazpacho, nagyszerű hűsítő a granita, azaz a jégkása.
A granita egy csodás olasz, Szicíliából származó desszert, ami alapesetben nem más, mint jégkása cukorból, vízből, különböző ízesítéssel. A legelterjedtebbek a citrom-, mandarin-, narancs-, kávé-, mandula-, eper-, mentagranita. Állaga régiónként is változó, a sorbettől a fagylaltszerűig terjed. Igazi nyári desszert, görögdinnyéből és sárgadinnyéből is finom, elkészítése gyors, egyszerű, fagylaltgép sem kell hozzá.
A nagy melegre való tekintettel, és felbuzdulva az uborkából és sárgadinnyéből készült zöld gazpacho sikerén, megint csak főzés nélküli, jéghideg „valamire” tudtam gondolni. És ez megint a gazpacho lett, de nem a hagyományos spanyol recept szerint kenyérrel, hanem ez a könnyebb, újragondolt változat.
A zeller, celery, Sellerie a Kaukázus és a Földközi-tenger vidékéről származó zöldség. Három változata terjedt el: a hagyományos gumós zeller, melyből kitűnő krémleves készíthető, de jó húsleves sem képzelhető el nélküle, a nálunk kevésbé ismert, de újabban egyre népszerűbb halványított (termesztése közben árnyékolják) vagy szárzeller, mely frissen, salátákhoz, párolva vagy wokban sütve köretként kitűnő, és csak a levele miatt termesztett, fűszerezésre vagy dekorálásra használt metélő zeller.
Nem tudom, ki, hogy van vele, de én szeretek vendégeket fogadni, barátaimnak, családomnak főzni. Ilyenkor valamilyen menüsorral készülök, esetleg partifalatokkal, különböző dipekkel, mártogatósokkal, vagy grillezett húsok, halak, zöldségek „kerülnek terítékre”. Nyáron természetesen, ha mód van rá, a szabad tűzön grillezést részesítjük előnyben. Közeleg Szent Iván éjjele, amely a hagyományok szerint a nyári napforduló ünnepe, „tűzugráló”, gonoszűző, babonás nap. A tervek szerint grillpartin múlatjuk az időt, és természetesen a parti részeként, a tűzugrás sem maradhat majd el. A pogány hagyományban a tűz egyrészről napszimbólum, másrészt a megtisztulás szimbóluma is.
A indiai konyhában nagyon kedvelt és széleskörűen alkalmazott chutney-k, mártogatósok, dipek „dicséretét” már egy korábbi bejegyzésben a mango-chutney kapcsán is megejtettem. De említhetném a thai konyha csodás mártogatósait: az édes chiliszószt, vagy gyümölcsökhöz a nam pla wan-t. Partikon a partifalatok mellett, nélkülözhetetlenek. Szerintem.
