Sokan vagyunk, akik szeretik a gombát. Amellett, hogy jó növényi fehérjeforrás, finom is, sokkal finomabb, mint az állati fehérje kiváltására ajánlott szójafélék.... szerintem. Még a termesztett gombák is, nem beszélve a csodálatos erdei gombákról. Igaz azok az időjárás függvényében hol megjelennek, hol nem. Maradva a csiperkénél, készülhet belőle leves, párolható, grillezhető. Az elkészítés és a felhasználás a fantáziánkra van bízva.
Hiába kapható csodás, sokféle szilva a piacokon, ha nincs lehetőség aktuálisan kimenni érte, de ha a szilva mégis „nagyon kell”, marad a szupermarket. És aztán jön a csalódás, a szilva majdhogynem ehetetlen, savanyú, kemény, zöld. Valamit csinálni kéne vele/belőle.
A csodás vaníliás szilva-dinnye kombináció után egy ideje amúgy is csak ̶a̶ ̶m̶a̶m̶á̶r̶a̶ a karamellizált vaníliás szilvára gondolok ...
Így aztán „nagy sütis tudásomat, tapasztalatomat” elővéve született meg ez a desszert.
Amíg még van görögdinnye, érdemes elkészíteni ezt a viszonylag – ami a kalóriatartalmát illeti – könnyű desszertet. És talán még akkor is, ha már megvettük így szeptember elején a görögdinnyét és már nem „annyira” finom. És tényleg bebizonyosodni látszik a hiedelem, vagy ez nem is annyira hiedelem, mint népi megfigyelés, hogy szeptember 5-e, vagyis Lőrinc nap után, már nem igazán finom a dinnye.
Habár a lecsó balkáni eredetű étel, ma már a magyar konyha egyik alappillérének tartják. A lecsónak számtalan változata létezik, gyakorlatilag bármilyen zöldséget társíthatunk a négy kötelező hozzávalóhoz, ami a paprika, a paradicsom, a hagyma és a szalonna.
A lecsó nálunk a nyár kihagyhatatlan fogása, és természetesen mindenkinek megvan a maga tökéletes receptje. Az enyém itt olvasható.
Az idei nagyon meleg nyár nemigen kedvezett a "zöldbabimádóknak" – közéjük tartozom én is – , vagy nem volt, vagy nagyon drága volt.... Jó, ha háromszor vettem az idén. De tegnap valami csoda folytán az egyik árusnál háromféle bab is volt. Ezt a gyönyörű, széles csövű zöldet választottam. Nagyon jól nézett ki, és jó is volt: friss, roppanós, zsenge.
Először Brüsszelben „találkoztam” az amuse bouche-al – szó szerint a „száj szórakoztatójának” fordíthatjuk – a Les Papilles-ban, ami, ha jól emlékszem, egy korty hideg, fahéjas almaleves volt. Egyfajta üdvözlőfalat/korty, a séf aznapi ajánlata, amivel üdvözli a vendéget. Természetesen ezt is a franciák találták ki. Ez lehet egy korty különleges leves, egy falatnyi szendvics, vagy egy kanálnyi saláta, és az előétel előtt kínálják. Széles a skála, a konyha jellegétől és a séf fantáziájától függ. Elegáns helyeken a menüsor része.
Amíg még van meggy – még van és csodás érett, sötét színű– süssétek meg ezt a meggyes süteményt, pitét. Nem okoz csalódást. Lényegében, ha a köztudatban lévő meggyes pite receptre gondolunk, akkor ez nem is igazán pite, hanem inkább egy gyümölcsös piskóta, ugyanis nincs benne sem tejföl, sem tej, sem olaj, viszont van benne sok tojás és vaj.
Ezért is nagy kedvencem a francia konyha, ott minden vajjal, sok-sok vajjal készül, még sincs (sok) problémájuk a kilókkal.
Nyáron talán nincs is jobb hűsítő, mint egy jól behűtött görögdinnye. Csodás érzés beleharapni egy óriási szeletbe. Igaz ez így talán csak fürdőruhában a strandon fogyasztható, mert a jó görögdinnye leves, magos, és ez kicsit megbonyolítja a fogyasztását.
Partikon, vacsorákon célszerűbb „valamit” készíteni belőle. Persze nem kell bonyolult dolgokra gondolni, elég kis kockákra felvágni és egy szép pohárban már tálalhatjuk, mint dinnyekoktélt.
