A brokkolit már a rómaiak is ismerték, termesztették, először Dél-Európában terjedt el, innen került Észak-Európába és Amerikába. A brokkoli a karfiol rokona, de rózsái lényegesen lazábbak, az őszi-téli időszak értékes zöldsége. Sok A-, B-és C-vitamint tartalmaz, gazdag ásványi sókban. Wokban sütve, párolva, levesnek egyaránt kitűnő.
A bécsi szeletet, vagyis közismert nevén a rántott húst mindenki szereti, és azt gondolhatnánk, hogy meg is tudja sütni. De ez szerintem korán sincs így, kezdő háziasszonyoknak még a helyes panírozási sorrend is gondot okoz. A kezdet kezdetén nem voltam ezzel én sem másképp, de „közkívánatra” meg kellett tanulnom, „magad uram...”, és ugye, a gyakorlat teszi a mestert. Pár év gyakorlás után, ma már elmondhatom, tudok rántott húst sütni. A szerzett tapasztalataimat teszem most közkinccsé, „egy újszülöttnek minden vicc” új alapon.
A cukkini kora nyártól késő őszig terem, kiskertekben is könnyen termeszthető, és nem mellesleg, a piacokon is viszonylag olcsó. Semleges íze miatt olyan, mint a mascarpone, olyanná válik, amilyenre ízesítjük. Ehető nyersen, főzve, párolva, wokban sütve, grillezve. Kitűnő leves készíthető belőle. Kalóriaszegény, ezért diétás, fogyókúrás étrendhez is javasolt.
Szerencsére nem akar vége lenni az paprikaszezonnak. Még kapható a csodás szabadföldi paprika, eldöntendő kérdés: lecsó, vagy töltött paprika kerüljön-e az asztalra. Most a töltött paprikára esett a választásom. Elkészítése egyszerűbb, mint a töltött káposztáé, hisz a paprika megtöltése nem igényel különösebb gyakorlatot, és a különböző zöldfűszerek hozzáadása révén teljesen más ízeket is kapunk – közelebb a mediterrán ízvilághoz.
A narancsvirágvíz - orange blossom water - a közel-keleti és marokkói konyha egyik gyakran használt, kedvelt ízesítője. A narancsos sárgarépa-saláta bejegyzésben már tettem említést róla, nemcsak tésztákat, zöldségeket, de gyümölcssalátákat is készítenek vele. A gyümölcsöket egyszerűen fel kell szeletelni vagy kockázni, narancsléből, mézből és narancsvirágvízből elkészíteni az öntetet, összekeverni, jól lehűteni, és kész.
Így a befőzési szezon végefelé, a szép színes – piros, sárga – paradicsomok után, most a zöld paradicsomok kerültek sorra. Az egészben eltett zöld paradicsomok mellett, korábban már kipróbáltam egy nem hagyományos receptet, ami a csalamádéra hasonlít, csak a zöldségarányok mások benne, az ecet és egyebek mellett olajat is tartalmaz. Nagyon jól sikerült, finom lett, hát újra napirendre került.
A paradicsomlekvár „melléktermékeként” visszamaradt fűszeres paradicsomléből készítettem ezt a paradicsomszószt. Ehhez az ötletet a korábban készített thai édes chiliszósz adta, vagyis a paradicsomlevet kukoricakeményítővel besűrítettem.
Talán az utolsó szabadföldi, napon érlelt, csodás, piros paradicsomokat vehetjük meg a piacokon, érdemes még üvegbe zárni, eltenni a nyarat. Ahogy korábban is írtam, kedvenc zöldségem a paradicsom, minden módon igyekszem tartósítani is: aszalva, nyersen, kuktában, ecetesen, egészben, fűszeresen, cikkekre vágva, aztán a szezon végén zölden. Ez a paradicsomlekvár, nagyszerű ízt kölcsönöz a sült vagy grillezett húsoknak, adható sült kolbászhoz, partikon kitűnő mártogatós, dip.
