Sokunk nagy kedvence a zöldbab. Minden formájában szeretem. A kapros zöldbablevesnek – nagymamám receptje szerint – nincs párja, amit természetesen gazdagíthatunk füstölt csülökkel, tarjával. És természetesen bármilyen köret, vagy saláta is készíthető belőle. A sült zöldbab ötletét ezen a blogon találtam. Nagyon megörültem neki, mert rengeteg sült zöldséget készítek – sütök sütőben paprikát, paradicsomot, padlizsánt, spárgát, tököt, hagymát, céklát, sárgarépát, gombát, kelbimbót, burgonyát, de a zöldbab eddig még kimaradt. Kipróbáltam, nagyon jó lett, a fűszerezést kicsit továbbgondoltam...
Elkészítése szinte gyerekjáték, az eredmény egy pikáns, édes-savanyú-csípős finomság. Télen húsokhoz igazán kitűnő, érdemes kipróbálni, változatossá tehető vele a téli „savanyúság paletta”.
Már többször „értekeztem” róla, a paradicsom igazi nyári gyümölcs, bármilyen szép paradicsomot veszünk télen, az íze nem az igazi. Ezért aztán mindenféle módon igyekszem tartósítani, „üvegbe zárni a nyarat”. A paradicsomlé önmagában is kitűnő ital, de például töltött paprika nem is készíthető nélküle. Kicsit sűrítve, fűszerezve csodás, univerzális mártogatós, fűszer pizzákhoz, csirkéhez. Elkészítése végtelenül egyszerű, csak egy passzírozó alkalmatosság (gép) kell hozzá, és természetesen finom, napérlelte paradicsom.
Szeretem az egyben sült húsokat, nincs velük sok munka, a sütő dolgozik, ízletesek, zamatosak, hidegen, melegen egyaránt fogyaszthatók. A lényeg a fűszerezésen, a pácoláson – vagyis az előkészítésen van. Rozmaringgal, kakukkfűvel, vagy kész fűszerkeverékekkel, mint például az adzsika csodás ízű, puha, omlós, „egybensültek” készíthetők. Süthető így oldalas, karaj, tarja, vagy császárszalonna, széles a választék.
A mascarpone krémsajt vagy tejszínkrém? Ahogy tetszik. Tejszínből készül, túró állagú, sótlan, olasz lágy sajtféle, egy univerzális dolog, az lesz belőle, amit beleálmodunk. Édesítve a legkülönbözőbb desszertek alapanyaga, legismertebb ilyen a tiramisu, melynek én a gyümölcsös változata mellett teszem le a voksom. Sósan, más markáns sajtokkal, zöldfűszerekkel keverve, szendvicsekre kitűnő – írtam korábban a Narancsos mascarpone torta kapcsán. Készítettem már fügével, görögdinnyével, őszibarackkal. Egyik különlegesebb, mint a másik, vacsorákon, partikon „villoghatunk” egy ilyen desszerttel.
„Paradicsomi állapotok” uralkodnak a konyhámban – paradicsomot tartósítok minden lehetséges formában: kuktában, egészben, darabolva, lecsónak, lének, tényleg üvegekbe akarom zárni a nyarat. Ez a szósz is egy univerzális „ételízesítő”, nagyszerű ízt kölcsönöz a sült vagy grillezett húsoknak, adható sült kolbászhoz, partikon kitűnő mártogatós, dip, de tésztákhoz is kitűnő.
Igaz, hogy nagyon sokan – főleg a diétázók – a fehér húsokat részesítik előnyben, de szerintem a jó marha- és sertéshúsnak nincs párja. Főleg, ha megbízható, helyi hentesek termékeit vásároljuk (a marhahúsra ez „nem nagyon” vonatkozik, mert jó minőségű magyar marhahús ritka, mint a fehér holló, ha van egyáltalán....), de ez érvényes a szárnyasokra is. Piacokon, termelőktől próbálkozom „kapirgálókat” beszerezni.
A paradicsom finom, a paradicsom szép, a paradicsom fogyasztása egészséges, akkor miért ne zárjuk üvegbe, hogy télen is élvezhessük. Főzhetünk belőle levet, lekvárt, tartósíthatjuk kuktában, eltehetjük ecetesen, olajosan. A zöld paradicsomot se hagyjuk ki, mert csodálatos csalamádé készíthető belőle, eltehető egészben, ecetben, negyedelve hagymával, fűszeresen, vagy salátának. Természetesen a csodálatos aszalt paradicsomról se feledkezzünk meg.
