Kezdődik az almaszezon és az almás sütik ideje. Csodás édes-savanyú ízkombináció! Még tavaly nagyon finom sütit kaptam Kassáról, természetesen elkértem a receptet is, most jött el az ideje, hogy én is megsüssem. Lényegében ez egy piskótaalap, rajta reszelt alma, pudingos krém és reszelt étcsokoládé, mondhatnánk fordított almás süti. Lehet „alkotni”.
A gyümölcsök aszalása nagyon régi tartósító eljárás, és nem is annyira bonyolult, mint elsőre tűnik. Már korábban írtam a paradicsom aszalásáról, amit sohasem hagyok ki, minden évben aszalok paradicsomot, de tavaly először próbálkoztam a szilva aszalásával is, és mivel nagyon jól sikerült, hát az idén is nekiláttam. A legfontosabb a szilva fajtája – úgy tartják a besztercei a legalkalmasabb –, és hogy a szilva jó érett, édes legyen. Talán akkor a legjobb, ha már kicsit ráncosodik a bőre, és a szára száradni kezd.
A csirkemellet sokan unalmasnak, száraznak tartják, pedig „kis fortélyokkal” különleges fogásokat készíthetünk belőle. Talán a legegyszerűbb a kínai, thai konyha által alkalmazott wokban sütés. A kínaiak a nyersanyagokat az elkészítés előtt feldarabolják, a húst bepácolják, és aztán mindent gyorsan kisütnek.
Az állandó keverésnek és a gyors sütésnek köszönhetően az étel megőrzi az alapanyagok ízeit, tápanyag- és vitamintartalmát.
A paradicsom tartósítása nálam központi kérdés, mivel jó paradicsom nélkül nem képzelhető el sem jó pizza, sem jó tészta, és egyszer ugye véget ér a nyár, a télen-tavasszal kapható paradicsomok pedig nem igazán ízesek. Ezért aztán igyekszem minél több „napsugarat” üvegbe zárni, de természetesen az sem mindegy, mennyire tudjuk megőrizni a nyári ízeket. A legtermészetesebb módját a paradicsom tartósításának Zilahy Ágnes „A befőttekről” című könyvében találtam meg.
A napokban egy barátnőm meghívott ebédre, csodás menüvel várt. Erdei gombaleves, sült ponty és a desszert túrógombóc, melyet együtt készítettünk el. Most csak a pontyról ejtenék pár szót. Akik ismernek tudják, nagyon szeretem a halakat, és, ha csak lehetséges, minden héten legalább egyszer készítek is, mottóm: "ha péntek, akkor hal".
Kisasszony-napra elmennek a fecskék, tartja a mondás, és hiába "tombol" még kint javában a nyár, akár az erdőt járva, akárcsak a kertünkben ülve, már látjuk az ősz közeledtének csalhatatlan jeleit. Sárgulnak, hullanak a falevelek, érik a szőlő, a dió. A szőlőről nekem rögtön a régi szüretek jutnak eszembe, amikor nagyapám szőlőjében szüreteltünk.
A paprika - Capsicum - Közép- és Dél-Amerikából származik, a burgonyafélék családjába tartozik, őshazájának Mexikót, Guatemalát, Perut tartják, ahol 3000 éve termesztik. Spanyolországba Kolumbusz egyik hajósa hozta be, innen került Európába, és aztán a Balkánról Magyarországra. Ezért anno spanyolborsnak, törökborsnak is nevezték. Ma az egyik legfontosabb fűszernövényünk, C-vitamin-tartalma közismert. A paprika már igazi hungarikum, magyaros étel nem képzelhető el fűszerpaprika nélkül, a fűzérbe kötött kalocsai, szegedi paprika pedig udvarok, konyhák igazi dísze, fotókon ábrázolt vidéki magyar élet elmaradhatatlan kelléke.
Az adzsika - kaukázusi, grúz specialitás, ételízesítő, ami nem más, mint egy csípős, fűszeres paprikakrém, amely csípős paprikából, fokhagymából, sóból és különböző fűszerekből készül. Felhasználható egyszerűen ételízesítőként vagy húsok pácolásához. Az alaprecept a következőket tartalmazza: csípős paprika, fokhagyma, só, koriandermag.
