Karfiolleves

Azt hiszem, többször említettem, hogy levesekben "jó vagyok". Nálam a leves, mint előétel - ünnepektől eltekintve, amikor "más is" kerül az asztalra, kihagyhatatlan. Mindig abból készül, ami éppen megtalálható a kamrában. Pár zöldség már egy jó alap lehet, persze, ha többféle van éppen, akkor jöhet egy igazi minestrone. Az alap általában hagyma, fokhagyma, burgonya, ami sűrítésre szolgál, és még valami, ha nem éppen krumplileves készítése a cél. 

Abált tokaszalonna

Ki ne szeretné? Igaz, nem éppen fogyókúrázóknak javasolt, de néha-néha talán megengedhető, mert nagyon finom. És mértékkel fogyasztva talán még egészségesebb is, mint a mindenféle adalékanyagokkal készült feldolgozott élelmiszerek.

Hozzávalók: 350-400 g tokaszalonna

1 vöröshagyma, 5-6 cikk fokhagyma, 4-5 szem feketebors, 1-2 szem szegfűbors(elhagyható), 1 babérlevél, só, ízlés szerint, 1 kk csemege paprika

Elkészítés:
Rakjuk a szalonnát egy fazékba-nálam kuktában készül-, öntsünk rá annyi hideg vizet, amennyi ellepi, adjuk hozzá a fűszereket és lassú tűzön főzzük puhára (kb 100 C-fok-on)
Kuktában készítve kb.40 perc alatt lesz tökéletes.
Ha nem kuktában készítjük, miután felforr, szedjuk le róla a habot és mérsékelt tűzön, gyöngyözve főzzük készre.
Hagyjuk kicsit hűlni a fazékban, ezután vegyük ki és még melegen 2 cikk kinyomott vagy apróra vágott fokhagymával és csemege paprikával dörzsöljük be.
Hűtve, vörös- vagy lilahagymával tálaljuk.

Grissini, azaz az olasz kenyérrúd

A grissini egy snack, "rágcsálnivaló", kenyérrúdnak is nevezik, olasz éttermekben gyakran van az asztalon. Lehet natúr vagy sima sós, de megszórhatjuk különböző magvakkal és fűszerekkel is. Ilyen lehet a szezámmag, mák, rozmaring, kakukkfű...