Levesfronton széles a választék, nálam mindig a piacon rám mosolygó zöldség „dönti el”, mi legyen a menü, ma ez a kelkáposzta volt. És mivel nekem a főzés, ahogy fent jeleztem is, inkább kaland, szórakozás, mint munka, hát most Portugáliába kalandoztam, szeretem ezt a levest. Az általánosan ismert kelkáposztás ételekre nem hasonlít, amikor először ettem, hínárlevesnek gondoltam, de kiderült, hogy egyszerűen egy káposztaféléből készült, és egy kicsit másképp, mint gondolnánk.
Még mindig a füge mozgatja meg a fantáziámat a legjobban, ha valami finom salátára gondolok. A legutóbbi fügés szendvics után, most a rucolára esett a választásom. A rucola, eruca sativa, magyarul borsmustár, az egyik legkedveltebb salátaféle a mediterrán országokban, ma már nálunk is mindenhol kapható és ismert.
A padlizsán nemcsak finom és sokféleképpen elkészíthető zöldség, hanem nagyon szép is. Ezért aztán különösen kedvelem, mert mint korábban is többször említettem, egy étel elkészítésénél, tálalásánál a látvány is nagyon fontos. A padlizsán nagyszerűen grillezhető, tölthető, cukkinivel, gombával, hússal, sajttal társítható.
A birssajt egy elfeledett csodás csemege. Anno nagymamám kertjében volt egy birsalmafa, és nem volt év, hogy ne készített volna. Birssajt és a kandírozott narancshéj nélkül, természetesen a dió, a csoki, a mazsola mellett elképzelhetetlen volt a karácsonyi püspökkenyér. Imádtuk csak úgy magában is, és nem csak karácsonykor.
Baráti összejöveteleken, partikon nagyon praktikus, ha különböző szendvicseket vagy falatkákat kínálunk, és mivel ezeket már előre elkészíthetjük, nem kell egész este a konyha és az étkező között ingáznunk. A partifalatok, mint korábban már említettem, nagyon sokféle alapanyagból készíthetők, jellegüket a rá kerülő „dolgok” határozzák meg. Hangsúlyt kell azonban fektetni az elkészítésnél a díszítésre is, a látvány legalább annyira fontos, mint az ízek harmóniája. Egy szép szendvics vagy falatka látványa egyaránt élményt nyújt, kóstolásra csábít.
Ha lehull az első dió a fáról, vagy pláne már megjelenik a piacon, a mandulával, a téli almával együtt – még, ha ragyog is a nap –, ez már az ősz beköszöntét és a tél közeledtét jelenti. Már csak diós, mandulás, almás sütikre gondolok, sok csokival, míg nyáron az eper, málna, szilva volt a favorit. Úgyhogy most is mandulás tortára esett a választásom. Korábban már nagyon bevált nekem az a „módszer”, hogy a lisztet őrölt mandulával váltom ki, így készült már a körtetorta és a svéd mandulatorta is.
