Imádom az olasz konyhát, már kismilliószor leírtam.
Elég csak a tészták változatosságát említeni, melyek formái már-már designer-i tervezés eredményeként születnek meg. Minden tésztának megvan az ideális felhasználási területe, módja, de ennek, természetesen, csak az egyéni képzelet szab határt.
Durván négy nagy csoportba sorolhatjuk az olasz tésztaételeket:
A spenót már jó ideje nagy szerephez jut a konyhámban. Főleg nyáron, de ha csodás bébispenótot látok a piacon, akár télen is. Tehát nem véletlen, hogy csak spenótleves receptből három is van a blogon. Egyik nagy kedvencem a korianderes, camambert sajtos, de nagyszerű és látványos a lila burgonya chips-szel, vagy a sült fokhagymával tálalt leves is. Nem hagyható említés nélkül a spenótpesto sem, de gazdagíthatunk spenóttal tésztás, burgonyás ételeket, mint a spenótos tepsis burgonya.
Karácsonyi menüpontként – a változatosság jegyében, rántott hal vagy halászlé helyett – most éppen spenótos spagettin gondolkodom, tejszínes mártásban, grillezett lazaccal. És most egy kicsit melós, de annál ütősebb spenótos étel következik. Nemcsak finom, de látványos, szép is: ez a palacsintatorta spenóttal.
Még mindig rucola (is), de már főszerepben a cékla. Méghozzá nyersen. Sütve is nagyon finom és szép, finom saláták készíthetők belőle – sajttal és zöldségekkel gazdagítva, vagy csak valamilyen öntettel meglocsolva –, de így talán még szebb...
Csodás előétel, de akár a karácsonyi asztalon grillezett lazachoz, pisztránghoz is kitűnő.
A „paradicsomi állapotok” kapcsán említettem a csodás insalata caprese-t, vagyis a mozarella-paradicsom-olívaolaj „szentháromságot”, az olasz konyha szerelmeseinek nagy kedvencét.
És nem hagyhatom ki a rucolát sem, magyarul borsmustárt (Eruca sativa ).
Sokan nem kedvelik kesernyés íze miatt, de ez a kesernyésség sem állandó jellemzője a rucolának, attól is függ, milyen zsenge, fiatal a levele, hol termesztik.
Már leírtam egy párszor, nálam a paradicsom, úgy általában, „paradicsomi állapotok” előidézője. Nyáron csak úgy magában, vagy mindenhez...
Kihagyhatatlan a klasszikus vagy a zöldségekkel gazdagított insalata caprese.
Ezért aztán, hogy télen se kelljen nélkülözni ezeket a csodás ízeket, aszalom, savanyítom, levet, krémet készítek belőle, de ha mindez nem elég, akkor télen sütöm, grillezem.
Teához, kávéhoz ideális kísérők lehetnek a kekszek, egyéb aprósütemények. Széles a skála, az egészen egyszerűen elkészíthetőktől a bonyolultabbakig. Nagy kedvencem a madeleine, a financiers, a florentine és a linzerkarika.
Most valami nagyon egyszerű és gyorsan elkészíthető kekszet szerettem volna sütni. Anyukám kockás füzetében ezt találtam...
Nagyon jó lett, és tényleg nem bonyolult az elkészítése.
Konyhatúra – kísérleti konyha lévén, nem állnak tőlem távol a meglepő, vagy csak meglepőnek tűnő párosítások. Közismert, hogy a sajt, a dió, a szőlő igazi „jó barátok”, akkor miért ne variálhatnánk a hozzávalókkal, szőlő helyett szilva, dió helyett más magvak...
Ez az aszalt szilvás-sajtos desszert is roppant egyszerűen elkészíthető, az eredmény pedig elegáns és látványos.
Elkészítés:
Nagyméretű, félbe vágott aszalt szilvát használjunk, melyet tálalás előtt rövid időre áztassunk be konyakba, vagy ha alkoholmenetesen akarjuk készíteni, akkor langyos Earl Grey teába.
A szezámmagot száraz, olaj nélküli serpenyőben pirítsuk meg.
Szórjuk a pirított szezámmagot a szilvára, és csorgassuk meg/le balzsamecetkrémmel.
A jó minőségű roquefort sajtot pedig csak szeleteljük fel.
És még egy pár csodás párosítás:
Szeretitek a savanyú káposztát? Mi nagyon. Ezért aztán, hogy tudjuk is, mi kerül az asztalra, magunk savanyítunk. Ugyanis sok „kósza hír” kering a gyorsított érlelésről, a tartósítószerekkel készített káposztáról.
Elkészítése egyszerű, kell hozzá egy kerámiahordó, de ez is, és gyalult káposzta is már sok helyen kapható. Elhatározás kérdése az egész. Természetesen van a hagyományos módszer, fahordóban, de az már a továbbiakban egy kicsit macerásabb.
