A pasztinákot már az ókorban ismerték, a zellerfélék családjába tartozik, kinézetre olyan, mint a petrezselyem, de nagyobb tápértékű, fehér répának is nevezik. Íze édeskés, fűszeres.
Főve, húslevesbe én a petrezselymet preferálom, viszont sütve egy igazi különlegesség is lehet. Az elkészítés módja a meghatározó.
Van egy szilvafánk, mindig csodás és nagy termést hoz. Mi pedig igyekszünk az utolsó szemig mindet hasznosítani, megenni vagy tartósítani. Készül belőle dzsem, szörp, aszalt szilva. Viszont az idén a változatosság kedvéért - "konyhatúrás" lévén -, gondoltam készítek belőle valami mást is. A forró nyári napok igen alkalmasnak bizonyultak az aszalásra, szárításra.
Pár évvel ezelőtt még én sem gondoltam volna, hogy a kertemben megmarad a fügefa és csodás gyümölcsöt érlel. Telepítésekor a lényeg, hogy míg kicsi a fa télen meg kell óvni a fagyoktól. Első éven mi is jól "bebugyoláltuk", amihez segítséget az interneten találtunk. A nagy, megerősödött fügefát már csak a tartósan mínusz 15 C -fok alatti hőmérsékleten kell óvni.
A desszertek lényegében elmaradhatatlan részei egy ünnepi ebédnek vagy vacsorának. Nem mintha nem fogyasztatánk el szívesen egy csodás desszertet akár minden nap, de hát az a fránya fogyókúra. Ami lényegében nálam nem is fogyókúra, bevallom, sosem fogyókúráztam, csak törekszik az emberlánya az egészséges táplálkozásra - több fehérje, zöldség, gyümölcs és kevesebb szénhidrát. Így aztán a sütemények, torták, rágcsálnivalók maradnak a hétvégékre vagy az ünnepnapokra.
Ha vendégvárás, akkor a finom pogácsa sem maradhat el az asztalról, és nem is lehet megunni. Gondolom ebben mindenki egyetért. Más kérdés, hogy nekilátunk-e a készítéséhez, vagy egyszerűen megvesszük a pékségben. Azok is finomak, de a saját készítésűnek nagyobb az "értéke". Pogácsát süthetünk sajttal, túróval, tepertővel, kömény és egyéb magvakkal...
Az orosz vagy ukrán konyha ikonikus "darabja" a borscs, melyről mai napig tart a vita, hogy orosz vagy ukrán-e eredetileg. A borscs nem más, mint egy gazdag, igazán téli céklaleves. Vagy legalábbis régen az volt, mert alapja, ami lényegében a szép lila színét is adja, az a cékla, a vitamindús és finom téli gyökérzöldség. Ma viszont a konzervipari technológiáknak köszönhetően, készülnek céklás-sárgarépás-olajos" tartósított sűrítmények "zaprava dlja borscsa" néven, akár házilag is, ami megkönnyítheti a borscs elkészítését, de az "igazi" ízét, színét sohasem adja vissza. Ezért én mindig friss zöldségekből készítem a borscsot a gyönyörű lila színe miatt is, nem beszélve az ízéről.
Nincs is jobb télen egy csodás meleg levesnél. Pláne, ha ez egy szép, színes krémleves. A sütőtök erre igazán alkalmas. Többféleképpen készíthető, ahogy korábban is írtam, Sütve-főzve, tök jó. Több bevált recept olvasható itt a blogon.
